10. Új ház

– Egyébként szóltak hogy megtalálták a pénztárcám és a mobilom is.
- Meglett a mobilod?
- Igen, vagyis Carennél maradt.
- Caren New Castleben lakik, nem ?
- De.
- Remek akkor át is mehetsz érte. Elvigyelek hozzá?- Ereimben egy pillanatra meghűlt a vér.
- Ne nem kell! Majd elsétálok hozzá, úgysincs kedvem takarítani, rakodni meg minden. Aztán meg ő úgy is a környéken lakik…
- Hát ahogy gondolod. – Remek… el kell mennem Williamhez.
Akkora mázlim volt persze hogy 2 utcányira fogok lakni Williamtől. „Romantikus” lesz minden reggel vele menni iskolába vagy… vagyis nézni a hátát mikor megy vagy éppen azzal a tudattal sétálni hogy mögöttem jön. Nem volt túlságosan közel a gimi. A korház viszont annál inkább. Átdöcögtünk a szemaforokon, hosszú utcákat és pár kanyart megtéve már ott is voltunk a leendő otthonunk előtt. A ház ideálisnak tűnt, nem volt hatalmas, de nagyobb volt mint az előző, kettőnknek kisebb is elég lett volna. A ház faláról pattogott a festék, falait már megkoptatta az idő és a kiszámíthatatlan időjárás. Nagyon barátságos volt, vagyis inkább el tudtam képzelni milyen barátságossá tudnám varázsolni. Középmagas fakerítés övezte a házat, amelyről már pattogott le a festék szintén. Köves út vezetett a barna bejárati ajtóhoz, barna ablakok, barna bútorok, tökéletes ellentéte volt a fehér palotának, amelyben New Castle „hercege” lakott. A ház belülről kevésbé volt elhanyagolt. A házba lépve egy kis előszoba volt, volt egy beépített szekrény. Szemben vele volt a nappali. A nappaliból egy lépcső vezetett fel (gondolom a padlásra). Balra volt két szoba, egy hálószoba és egy fürdőszoba. Jobbra pedig szintén két szoba volt még egy hálószoba és konyha egybe étkezővel. A ház így elég lepusztultnak tűnt bútorok nélkül, de már magam előtt láttam hogy hogyan fogom otthonosabbá tenni. - Melyik lesz az én szobám?
- Úgy gondoltam hogy mi lenne ha padlásszobád lenne? És lenne saját fürdőszobád is. - mindig is padlásszobáról álmodtam.
- Nekem megfelel. –próbáltam adni a lazát, de legbelül nagyon izgatott voltam.
- És hogy tetszik a ház?- izgatottan várta a válaszom. Rég mutatott ekkora érdeklődést valami iránt aminek nincs köze az orvostudományhoz. Ettől tényleg sokkalta jobb kedve lett, amitől nekem is. Lényegében nekem is jobb. Új év. Új ház. Új élet.
- Nagyon tetszik. - ezt nem csak úgy mondtam, tényleg nagyon tetszett.
- Rendben, én azt hiszem kicsit kipofozom. – erőltetett egy hamis mosolyt, mitől arcán a hosszú évek boldog és kevésbé boldog ráncai megfeszültek. Jól állt neki az öregedés és az őszülő haj is. Mondjon bárki bármit a férfiakat karakteressé teszik az öregedés jelei.
- Tényleg?- gúnyosan elmosolyodtam. – Te takarítani fogsz? – nevettem el magam végül. Apu takarít!!! A végén még főzni is majd megtanul. Apu nem igazán volt az a „házi férfi” típus.
- Jólvan ne gúnyolódj! Inkább menj a telefonodért, ha már annyira sétálni akartál. Eljött a pillanat amikor tíz másodperc alatt rossz kedvem lett. Ajtó felé iramodtam, még hátrapillantottam hogy lássam ahogy apu rángassa a porszívó kábelét. Becsuktam magam az ajtót a kelleténél kicsit erősebben. Próbáltam gondolataimat elterelni és magamban dalszövegeket dúdolgatni de ahogy sétáltam a fagyos úton újra bevillantak a képek. Ha úgy vesszük ez egy jó tapasztalat hogy miért ne zúgjak bele olyanba akit még nem is ismerek. Szerelem első látásra? DUMA… Nem létezik, kamu, hazugság. Képtelen voltam nem arra gondolni hogy vajon mit fog szólni ha meglát… ha valamelyik szülője nyit ajtót és épp nincs otthon. Titkon reméltem hogy nem lesz otthon, de akkora mázlim nem volt. Megnyomtam a kapucsengőt és vártam és vártam és közben figyelmesebben szemügyre vettem a kertet. Tényleg volt ott egy szökőkút angyal formájú szoborral, fák, padok… tipikus. Ekkor egy hang szólalt meg, szerencsére(?) az ő hangja volt. - Gyere be! – utasított.
Zajt hallottam, az egész úgy működött mint a panel házakban. Megnyomott egy gombot, zajt hallottam és kis bénázás után sikerült kinyitnom a kaput. Nem csuktam be a kaput mert nem szándékoztam maradni. Megbotlottam és elestem, pár pillanatig kapálództam a földön mint egy partra vetett hal. Remélem ezt nem látta, bár biztos vannak itt kamerák is. HA visszanézi garantáltan jól fog szórakozni. Gyorsan megigazgattam a hajam, a kevés havat lesöpörtem a kabátomról és farmeromról. Folytattam utam az ajtó felé, láttam hogy nyitódik az ajtó és gyomrom görcsbe rándult. Készültem rá hogy valami bunkó és gonosz dolgot mondjak neki, de erre nem volt alkalmam mert szerencsémre ráléptem egy jég darabra és pontosan mint a filmekben hanyatt vágódtam.