7. Ég veled rózsaszín köd

Ben írt… de hogy mit? - Nahh mizu haver? Meghúztad már azt a hülye elsős libát? :DD - Egy kicsit nehezebb dió mint gondoltam, de dolgozom rajta ;) - 20ast rá hogy nem lesz semmi. :D - Állom. :D Mennem kell, kiugrott a fürdőbe. Amúgy BUÉK. - Neked is. Jól nézd meg a fürdőben mert a menet után nem fogod ott látni :P Menetet mondtam? :D Nem lesz menet. Éreztem hogy egy részem darabokra tört és szememben gyűlni kezdtek a könyvihar jelei, de megfogadtam hogy visszatartom a sírást. Hülye elsős liba? Igazuk volt,csak az menne bele ilyenbe. Fogadtak rám mint egy állatra, megalázó volt, de a legmegalázóbb mégis az volt hogy egy kissé belezúgtam Williambe. El kell felejtenem ezt a barmot! Utálom! Gyűlölöm! A szememben egy senki! És még folytattam volna tovább de ekkor hallottam hogy jön fel a lépcsőn. Gyorsan átkattintottam a youtubos videóra hogy ne vegye észre hogy beleolvastam. Vérem forrt a dühtől és legszívesebben hozzá vágtam volna valamit, képébe ordítottam volna hogy mekkora egy bunkó, de pontosan tudtam Hogy így reagálna egy hülye liba aki rájön hogy az egész csak az átbaszásról szól illetve a „megbaszásról”. Egy okos nő csókol, de nem szeret, meghallgat, de nem hisz el semmit és lelép mielőtt elhagynák. Az utolsó szó helyére én inkább egy „megbasznákot” tettem és el is kezdtem a játékom. Iszogattam vele, hagytam hogy próbáljon elcsábítni, és a csókok amelyek eddig vággyal töltöttek el mostanra undorrá váltak. Mikor már teljesen odáig volt tudtam hogy ekkor kell leállítanom! A puha egyben kissé izmos erős kezeivel végigsimította a combom majd megpróbálta lehúzni a ruhám cipzárját. Láttam a szemében a győzelem felcsillanását, hát tévedett. - Azt hiszem haza kéne mennem. - próbáltam nem elnevetni magam. Vicces látványt nyújtott a döbbent képe. - Jaj, dehogy, ugyan, nem kell hazamenned! - De igen, köszi a pezsgőt. - Maradj, gyere cica. – Ő sem lehet ennyire idióta hogy azt higgye elér ezzel valamit. Azért vicces volt a próbálkozása és sajnáltam hogy az elkényeztetett kisfiú akinek mindene megvan nem kap meg valamit amire vágyott.Illetve nem, nem sajnáltam, sőt egyszer az életben kiélveztem a kétségbeesett és vicces arcát. - Bocsi, de végül is mit számít neked egy 20as? – kárörvendően nevettem a képébe. - Te meg miről beszélsz? - Hagyjad ezt légyszi, mindketten tudjuk miről beszélek. - Nem szép dolog beleolvasni más üzeneteibe .- ezt nem hiszem el. Még ő kezd nekem beszélni a jó modorról? Mint egy állatra, úgy fogadott rám. - Ez most komoly? – gúnyos vigyort varázsoltam arcomra. - Úgy beszélni rólam mint egy tárgyról, mint akinek nincsenek érzései .- éreztem hogy könnyek jelentek meg a szemembe ezért egy gonosz dologgal kellett visszavágnom. Bele kellett tiporom a lelkébe. Kidurrantani a varázsgömböt ami megvédte és elfújni a rózsaszín ködöd. – Mond csak milyen érzés ha az életben nem kapsz meg valamit? ÜDVÖZLET AZ ÉLETBEN.