11. Ébredés

A pillanat amikor azt hiszem már nem történhet semmi rosszabb attól hogy kétszer is elesek… hát történhet, amikor felájultan arra ébredek hogy idegesen járkál körülöttem miközben az ágyában fekszem. Mikor kinyitottam a szemem idegesen suttogott. -Te szent ég. Azt hittem hogy meghaltál! Nem éreztem a pulzusod és …- aztán csomó dolgot mondott amit nem értettem aztán dumált nagyon sokat, de legalább nem volt az a kínosan nézzük egymást zavarodottan. – Egyébként jól vagy?
- Azt hiszem. – sajgott a fejem és szédültem. – Egyébként miért suttogsz?
- Idő közben megérkeztek a szüleim. – az ablak felé pillantottam.
- Hány óra van?- kérdeztem pont úgy mint aki egy ájulás után ébredt fel. A menő órájára pillantott a kezén. Halványkék ing volt rajta és barna gatya. Remekül állt neki, bár akármi lehetett volna rajta, neki minden jól állt.
- Fél három múlt tíz perce.
- Ugye csak viccelsz? Már több órája itt vagyok? – mellettem ült az ágyon és arcom kémlelte.
- Uh egy púp van a fejeden, hozok jeget. – mire feleszméltem már el is tűnt. Aztán hallottam valami zajt, nem tudtam hogy képzelem vagy valódi e. Szemem az éjjeli szekrénye felé szegeztem. Kihúztam a fiókot és megakadt a szemem a telefonom mintás tokján. Kivettem és láttam a kijelzőn hogy apu hív. Felvettem.
- Szia.
- Szia. Hol vagy már?
- Ne haragudj, Carennel eldumáltuk az időt.
- Oké, de lassan jó lenne ha hazajönnél, vagyis ide.
- Nemsoká indulok. Szia. – Nem vártam meg hogy erre reagáljon, letettet mielőtt elkezdte volna a szülői szigort és azt mondta volna hogy „ 10 perced van hogy ideérj”. Megtaláltam a pénztárcám is. És találtam egy régi képet… egy nő volt rajta. Meglepően hasonlított Williamre. Az arcvonásai, a szája, a szeme. Mintha az anyja lenne, de az ugyebár nem lehet hiszen a nő a lenti képeken. Hacsak… a nevelő anyja. Ekkor megláttam hogy szinte fut be a szobába, nem volt nála jég, idegesen rám nézett.
- Fel tudsz állni?
- Igen. Azt hiszem miért?
- Maradj csöndben. – felsegített és betüszkölt a szekrényébe!!! A telefonom, pénztárcám és a képet a fiókjába dobta megigazgatta az ágyát és leült a székébe. A szülei léptek be a szobába. Mindezt a szekrény ajtaján lévő kis nyíláson láttam. William könyörgően tekingetett a szekrény felé.