Beszélnünk kell!- apja dühösnek nézett ki, mérgesnek, de lehet hogy ő amúgy is olyan típus.
Muszáj most? – szerintem nem tudta miről lesz szó, de ami úgy kezdődik hogy „beszélnünk kell” az sose hangzik jól. Apja nem válaszolt, csak folytatta tovább.
- Hányszor mondtam hogy az egy éjszakás „lánykáidat” ne hozd haza?
- Tessék?
- Eltűnt Carolin gyémánt nyaklánca.
- Hogy mi?
- Biztosan az a kis szajha volt a felvételről. Nagyon remélem hogy ismered, megkeresed és elhozod vissza ide.
- Majd én megoldom. - a szekrény felé pillantott. A tekintetében düh volt. DE MIVAN? Nem én loptam el. Eszem ágába se volt. Nem is tudom hogy mi vagy hogy? Ajjajj nagy bajban vagyok. Vajon hinni fog nekem? Mi van ha nem hisz?
- Nem, te csak hozd ide. – Gyilkos pillantást váltottak, majd Christopher (William apja) folytatta. –És van még valami.
- Nem!
- De igen!
- SOHA!
- Találok neked tökéletes feleséget! Szép, okos, művel és jó családból való.
- Mert ez a 21. Század és nem apa szokott feleséget választani a fiának.
- Én biztosítom a jó életed mert te úgy is képtelen vagy rá!- oh hát ez volt az amit már nem kellett volna hallanom, megsajnáltam Williamt, elhunyt (?) anyuka, szívtelen apa, testvére nincs és barátai száma is elég kevés+ egy mostohaanya…
- Elmentem!
- Holnap a Maryson család (a lány akit Williamnak feleségül kell venni annak a családja) jön át vacsorára. Kedves leszel.
William kilépett és becsapta maga mögött az ajtót. Most mit csináljak? Itt állok a szekrénybe. Elfelejtette? Basszus már otthon kéne lennem. Ez hogy fogom kimagyarázni. Na jó azt hiszem, egy jó ideig szobafogságot kapok. Pár szót váltottak arról hogy William nem fog bekerülni a kinézett egyetemre. Valamiért apja nem volt büszke rá, mintha szégyellné (?). Ekkor döbbentem rá hogy az ő élete se álom. Nagyon nehéz lehet neki megfelelni a sznob elitek magas elvárásinak. A szülei (vagyis inkább apja) elhagyta a szobát. Végre egyedül maradtam a szobába és kimásztam a szekrényből. Mázlimra a szekrénye aljába volt egy fedett doboz amit sikerült kirúgnom. Szerencsémre nem csaptam zajt és gyorsan megpróbáltam visszadobálni a cuccokat. Régi női holmik voltak. Fényképek, fésű, ékszerek, parfüm… Az édesanyja cuccai voltak. Meghagyta a cuccait, elérzékenyültem. Szememben könnycseppek jelentek. Gyorsan visszadobáltam az összes cuccot és visszatettem a szekrénybe. Most mit csináljak? Kiszedtem a fiókból a telóm és a pénztárcám. Másszak ki ablakon? Ha sikerülne is be van kamerázva a ház. Akkor az esésem is látnák. Biztosan törli a videót. Ekkor rezegni kezdett a telefonom. Apu… jaj ne! Nem vettem fel és mikor abbamaradt a hívás láttam hogy három smst kaptam. Kettőt apu írt hogy ha nem veszem fel és nem érek haza sötétedés előtt nagyon megbánom. Aztán további kettőt kaptam Williamtől, fogalmam sincs hogy honnan volt meg a számom neki. Azt írta hogy az udvaron vár. Menjek ki a balkonra és másszak le (?). Ekkor megcsörrent a telefon. Felvettem ő volt az, részletesen elmagyarázta hogy merre van a balkon, mert ugyebár nekem fogalmam se volt hogy hol lehet vagy éppen hogy néz ki egy balkon, na mindegy. Gyönyörű volt és nagy pont mint a ház többi része. Nem volt a balkonon semmi és senki csak én. Fehér maga kerítés szerű valami volt lefele, gondolom rózsáknak, de mivel tél volt… Ez így oké volt csak a kivitelezéssel volt baj, másszak le? Azt hiszem eleget estem már ma. Nem, nem mászok le. Felejtse el.
És egy újabb filmjelenet szerű pillanat következek. Miközben én az erkélyen állok ő lent vár rám. Rómeó és Júlia gyanús volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése