6. Pont mint a mesékben

Nem sokszor mosolygott, inkább komoly arcot vágott, de ezzel is őrülten vonzó volt és ő ezt pontosan tudta. Mikor mosolygott… mintha vele mosolygott volna az egész világ. Mikor a házukhoz értünk leesett az állam, inkább volt az palota mint egy ház. William a kabát zsebében matatott és előhúzott egy kulcscsomót. A bejárati kapu döbbenetemre az ujjlenyomatával működött. Mintha filmben lennék. Úgy éreztem magam mint Julia Roberts a Micsoda nőben, a prosti és a gazdag úriember. Attól a ténytől hogy nem voltam prosti, úgy éreztem magam. A kapu felett kamera is volt. Mikor az ujjlenyomat azonosító felismerte Williamét, a kapu zaj nélkül kinyílt. - Csak a kisasszony után. – teljesen lenyűgözött a figyelmessége. Az ismert pasik többsége előttem becsörtet az ajtón… persze kivéve ha szűk szoknya van rajtam. Tipikus pasik, de William ő egy úriember volt, még akkor is, ha valószínűleg a kedvességével az ágyába próbál becsalogatni egy éjszakára. Nem voltam hülye, inkább csak ittas… valószínűleg ezért sétáltam bele a játékába. A sok gondolatom közepette észre se vettem a meseszép kertet. És mintha egy szökőkutat látnék, de túl sötét volt hogy kivegyem mi is akar az lenni, lehet csak egy szobor volt, na mindegy. El tudtam képzelni hogy a ház mögött egy repülőgép is van. Minden bizonnyal ez volt New Castle legszebb háza. Lélegzetelállító volt az egész, a ház fehérre volt festve. Nagyon elegáns volt, mint ahogy beléptünk a ház belülről is. A szokásos narancssárga, sárga falak és barna fabútorok helyett pasztellszínek uralkodtak a ház szobáiban, a bútorok szuper modernek voltak, többnyire üvegből vagy fehér fából. Az előszobában egy hatalmas tükör volt, ami egy beépített szekrényt rejtett. A padlót nagyon halvány barna parketta porította,hófehér szőnyeggel és a falak pasztellkékre voltak színezve. A szobába belépve azonnal megcsapott a meleg. Elkezdtünk mindketten vetkőzni elegánsan elvette a kabátom és beakasztotta a szekrénybe. Egy pillanatra a tükörbe néztem és megigazítottam egy kusza hosszú barna göndör fürtöt. Gyorsan megnéztem hogy a sminkem is és rendben volt… a számról persze hiányzott a szájfény, de ez érthető. Egy hatalmas boltív alatt átvezetett és a ház többi részében is az elegancia uralkodott, meg persze a pasztellszínek. Felfele egy fehér lépcső vezetett vörös szőnyeggel. - Gyorsan körbevezetlek a házban. Látod azt az ajtót?- bólintottam. – Az a mosdó. – Ez pedig a nappali. Döbbenetes, azt hiszem még a filmekben sincsenek ilyen káprázatos nappalik. Fehér kárpit, faragott kandalló amelyből áradt a meleg levegő, üveg asztal, vörös szőnyeg mindez megbabonázva pasztellrózsaszín falakkal és az óriási zongorával . A nappalival mellett volt a konyha, fehér konyhabútor, fekete csempe, rózsaszín falak egy bárpult választotta el az étkezőtől ahol barna óriási asztal volt, vörös huzatos székek és a szoba különlegessége a hatalmas fényűző csillár. A házban elszórva rengeteg rózsa volt, szinte minden szobában volt egy váza teli rózsákkal. - A házatok elképesztő!- ez volt minden amit ki tudtam nyögni. - A bácsikám lakberendező, igazából az ő érdeme. – visszamentünk a nappaliba. – Hozhatok valamit inni? - Azt hiszem elfelejtettünk pezsgőt inni éjfélkor. - Egy perc és itt vagyok, foglalj helyet. - Okés. – Persze leülés helyett inkább megnéztem a falon a képeket és a kandallóra kirakott családi képeket. Párizs, London, Egyiptom stb… Szemem egy közös családi fotón akadt meg, William anyja egy cseppet se hasonlított Williamre, bár ettől eltérően ő is gyönyörű volt, karcsú, sötét barna szemek, fekete haj. Az apja inkább hasonlított Williamre, nem volt túl magas, de alacsonynak se mondtam volna, barna szemek, szőkésbarna haj. Ez a kép pár éve készülhetett, mert William fiatalabb volt jóval. A hátam mögött félisten betartva ígéretét gyors volt és tényleg csak egy perc, idő közben mögém termett amit én észre se vettem miközben a szememmel a képeket vizslattam. Átkarolta derekam és magához húzott. Mélyen átvizsgáltam arca minden vonását majd a képre pislantottam. - Ne sértődj meg, de egy cseppet se hasonlítasz anyukádra. –a kis mosoly helyett inkább egy komoly arc jelent meg, mintha valami szomorú dolgot mondtam volna. Nem értettem, de gyorsan témát váltott. - Gyere, megmutatom a szobámat is. - a nyugodtság egy pillanat alatt eltűnt. A szobájába? Nekem itt tökéletes. Nem tudtam mi tévő legyek vagy hogy mit mondjak, leblokkoltam. Arra eszméltem hogy már felértünk a lépcsőn és egy ajtót kinyitva megdöbbentem, az elegancia és pasztell színek eltűntek, helyette a klasszikus rock plakátok lógtak a falon Beatles, Nirvana, Rolling Stone stb… Nem is tudom, selyem ágyi ruhára számítottam pirosra! Vagy legalábbis feketére. A szoba teljesen olyan volt mint egy átlagos tini fiú szobája… bár valószínűleg azoknak nincs ennyi modern gépe na de mindegy. Pár pillanatig szemlélhettem csak a szobát mert elkapta a derekam, magához rántott és finoman megcsókolt. Majd elengedett és bekapcsolta a notebookját (? ), azt hiszem ez volt az este legfurcsább pillanata. - Ne haragudj csak írok egy üzenetet az unokanővéremnek. - Semmi baj addig kiugrok a mosdóba. - Várj, használd az enyémet. – saját fürdőszobája volt, hát persze. Na igen a fürdőszoba már visszanyerte a ház eleganciáját, nem volt nagy, de azért a vízsugaras kád elengedhetetlen volt. Megigazgattam a hajam, sminkem és mentem is vissza. Kapcsolt a notebookon zenét. Bon Jovi-Always. -A pezsgőt lent felejtettem, kérem kisasszony bocsájtson meg egy pillanatra. – Ezzel kirohant a szobából egyenesen a földszintre. A facebook profilját bekapcsolva hagyta és megláttam hogy üzenetet kapott, biztosan az unokanővére írt vissza, meglepetésemre az egyik haverja/osztálytársa írt neki. Nem bírtam ellenállni a kíváncsiságomnak. Amint rákattintottam hogy megnézzem meg is bántam és szörnyű bűntudatom támadt. Amilyen gyorsan megnyitottam olyan gyorsan el is tűnt a bűntudatom.