17. Kezdődhet a balhé

Az ismerkedés után Isabella elment és a többi vendéggel foglalkozott. Rajtunk kívül még két asztalnál voltak. Egy idős házaspár és egy fiatalabb házaspár. A fiatalok mohón falták a vacsorájukat. Látszólag siettek. A nőnek hidrogén szőkére volt festve a haja és pimaszul rövid szoknya volt rajta. Talán nem voltak házasok, talán csak… üdvözlet az életben. Rohanó, zűrös, rossz volt az egész… úgy ahogy volt. Viszont az idős házaspár, na igen ők aztán tudtak élni. Öröm volt csak rájuk nézni. Szemmel láthatólag ők nem siettek, nem rohantak, csak élvezték minden falatát az ételnek és minden percét az estének. Kellemesen beszélgettek. Az idős hölgy időnként felnevetett és halk kacaja bejárta a terem minden zugát. A régi lemezlejátszóból régi, lassú romantikus számokat játszott. Megtippelni se tudom hogy mi lehetett. Nem igazán vagyok nagy zenerajongó. A régebbi nótákat meg abszolút nem ismerem. Minden olyan volt mintha a múltban lennék, egy olyan múltban ahol még nem is léteztem. Egy olyan múltban voltam ami nem az enyém. Részese voltam valaminek, ami talán nem is volt. Ilyen és hasonló gondolatokon kattogott az agyam amikor a világ legédesebb tizennyolc évese ült velem szembe. Ő csak nézett és halványan mosolygott. Nem szólalt meg. Nem is kellett. Mi szavak nélkül is megértettük egymást. A fejemmel az idős házaspár felé biccentettem. -Így képeled a életed? Ötven év múlva?
- Te nem?
- Nem tudom, nem igazán szoktam tervezgetni.
- Miért?
- Mert gyakran változnak a dolgok.
- Szóval élsz a mának típus vagy?
- Nem! Csak… ez bonyolult. Na és te?
- Hát, én mindent megtervezek a jövőt illetően.
- Mindent?
- Igen.
Mindketten felnevettünk. - Szóval ez azt jelenti hogy tervbe voltam?
- Ez azt jelenti hogy November 21.-én én is megláttam benned valamit. Tudod amikor a látószögembe léptél és ahogy elhaladtál mellettem a kockás inged meglibbent és a napon úgy fénylett a hajad és a …- mondtam gúnyosan és áradoztam míg röhögve közbe nem szólt.
- Jólvan fejezd be.
- Befejeztem.
És ekkor hozta meg Isabella a vacsoránk. Mosolyogva elénk tette és jó étvágyat kívánt. - Oké, ne mond hogy te nem szeretnéd ezt. - néztem az idős házaspár felé. Az egész vacsora alatt fogták egymás kezét.
- Nem is tudom… nem lenne rossz. Csak vannak dolgok amiket biztosan tudhatsz és így nem érhet csalódás. De a szerelem az örök bizonytalanság, ha nem hiszed el nem csalódhatsz.
- Szóval a csalódástól félsz.
- Lehet.
Villájára csavarta a tésztát majd bekapta. Látszott rajta hogy ő ennyivel lezárta a témát és én nem akartam erőltetni. Na most már tudom miért szereti William annyira ezt a helyet. A spagetti eszméletlenül finom volt. A fiatal pár úgy fest mégsem sietett. A férfi már megszámlálhatatlanabb mennyiségű alkoholt fogyasztotta. Szerettem volna inkább nem látni ahogy a nővel bánik. Az idős házaspár távozott elsőként. Aztán kezdetét vette a balhé. A nő karját erősen megragadta a férfi és ráncigálni kezdte. A nő ellenkezett. Félt a férfitól, megértem… A részeg férfi bűzlött az alkoholtól és nem túl kedves jelzőket vágott a nő fejéhez. Döbbenten néztem a jelenetet. A fülemben éreztem a szívverésem. Nagyon sajnáltam a nőt, de esélyem se lett volna megvédeni. Tehetetlennek éreztem magam. A férfi hatalmasat rántott az alacsony, vékony nőn aki a földre zuhant. A férfi hajánál fogva rángatta fel a zokogó nőt a földről.