Nem akarom tudni hogy mi lett volna ha William nem lép közbe. A férfi felemelte a kezét, ütni készült. Az étterem kicsi volt ezért még az ütés előtt odaért William, elkapta a férfi kezét, megszorította majd erősen tartotta hogy a férfi véletlenül se tudjon ütni. Megfordult és dühösen méregette a fiút. Volt egy kisebb nem túl szép és nem túl kellemes vitájuk. Nem tudtam hogy mitévő legyek. Isabella a telefon után kapott. Azt hiszem a rendőröket hívta. Annyira féltem, nem akartam hogy baja essen Williamnek és segíteni szerettem volna a nőnek. Én is oda mentem, akkor jó ötletnek tűnt. Megkérdeztem hogy jól e van a nő aztán a férfi belém kötött szintén nem kedves szavakkal. William meg akart védeni de nem hagytam. Elvégre megtudom magam védeni. Simán beolvastam a férfinak. A férfi erősen megragadott. Na igen, ekkor jöttem rá hogy mégse tudom magam megvédeni. Aztán az események annyira gyorsan történtek. A férfi elengedett aztán behúzott egyet Williamnek. Williamnek felszakadt a szája és vérezni kezdett. Kezével a szájához kapott majd elnevette magát. Visszaütött. Erősebb volt mint a férfi aki az ütéstől hátraesett. A törött tányérok fülsüketítően nagyot reccsentek a kis étterembe. A barna faasztal darabokra törött. William a pólójánál fogva felhúzta a férfit majd fenyegetően azt mondta: „Meg ne próbálj még egyszer kezet emelni egy nőre! Féreg!” A férfi félájultan feküdt majd ekkor ért ki a szakács. Hangosan felkiáltott.
- Mégis mi folyik itt? William?
- Nagyon sajnálom Peter.
- Mi? És hogy?- nézett döbbenten a szakács és tekintetét kapkodta a részeg férfi, a zokogó nő, William, Isabella és köztem. Ekkor érkeztek meg a rendőrök.. A nő beszélt a rendőrökkel és elmondta hogy gyakran bántalmazza őt a férfi és hogy gyereket vár. William bemutatott Peternek. A nőt és a férfit is elvitték a rendőrök. Az előbbit valószínűleg haza az utóbbit az őrsre. William bement a férfimosdóba hogy lemossa a vért az arcáról én addig segítettem összesöpörni a törött tányérokat Isabellának. Közben mesélt nekem Williamről, hogy nagyon ritkán látja már és hogy úgy szereti mint a saját fiát. Aztán elmesélte hogy nagyon sokat vigyázott rá gyerekkorában. Nem értettem semmit. Isabella megköszönte a segítséget. William ki akarta fizetni a vacsorát és a károkat, de Isabella nem engedte. Végül az asztalon hagyta a jóval több pénzt mint amennyit elfogyasztottunk és mint amennyit ért a faasztal. Felvettük a kabátjainkat és megköszöntük a finom vacsorát. Isabella és Peter barátságosan ránk mosolygott majd jó éjszakát kívántak. Elköszöntünk majd William kitárta előttem az ajtót. Megcsapott a hideg levegő. Hát igen, idő közben teljesen besötétedett és a hőmérséklet is jó sokat esett. Telihold volt. A hatalmas hold megvilágított bennünket, na meg persze a lámpák fénye. Mindketten beszálltunk az autóba. William bekapcsolta a fűtést majd felém fordult. Megérintettem arcát majd a sebére néztem.
- Fáj?
- Nem. –elmosolyodott.
Nem tudtam megállni úgy éreztem muszáj megölelnem. Így hát megöleltem és finoman egy puszit nyomtam az arcára. Gyengéd csókot nyomtam a fülére majd bele suttogtam hogy köszönöm. Halványan biccentett.
- Sajnálom.
- Mégis mit?- néztem rá kérdőn.
- Hogy látnod kellett ezt az oldalamat is.
- Megvédtél egy nőt.
- És közben bántottam valakit.
- Megérdemelte.
- Nem akartam hogy így alakuljon ez az este.
- Hidd el hogy jó volt, nekem tetszett. –mosolyogtam rá bíztatóan.
Az út nagyon gyorsan eltelt. Az egész utat végig beszéltük.
- Miért olyan különleges ez az étterem?
- Itt töltöttem a legjobb szülinapom.
- Hányadik volt?
- A tizedik.
- Mi történet?
- Abban az évben váltak el a szüleim. És abban az évben halt meg a…- nem folytatta csak rám nézett. Nem is kellet folytatnia, mert tudtam a mondat végét.
- Ha nem szeretnél nem kell róla beszélned.
- Nem, nem. Semmi gond. - mosolygott bíztatóan. - A szüleim… ők nagyon sokat veszekedtek. Mindenen. Aztán a szülinapomra egy bulit terveztem. Csomó ember, akiket nem is ismertem. Aztán kultúráltan unatkoztam végig. A szüleim aznap is összevesztek. Anyu összepakolta a cuccainkat és elvitt. Nem kérdeztem semmit, nem szóltam semmit. Órákig autókáztunk a semmibe. Mégis ez volt a legjobb szülinapom. Az utolsó…vele. A sok autókázástól megéheztünk. Ekkor megálltunk ebben az étteremben. Isabella anyum régi barátnője volt. Tíz éves korom óta ő nevelt. New Castlebe költözött és itt hagyta az éttermet. New Castlebe vállalt munkát apum cégénél, mint takarítónő. Esténként takarította az irodát. Roppant okos és figyelmes nő volt. Érezte hogy valami nem stimmelt apum egyik kollegájával, ezért rajta tartotta a szemét. Apum cégénél folyamatosan tűntek el kisebb nagyobb összegek. Isabella megszállotta lett az ügynek és megfogadta hogy leleplezi a férfit. Figyelte a hívásait, kihallgatta a telefonbeszélgetéseit és bizonyítékokat gyűjtött. Ismerte apámat, ezért csak akkor lépett amikor elegendő bizonyítéka volt. Egy valamire viszont nem számított, –arca elkomorult. –arra hogy a férfi is figyeli őt. A férfi tudta mikor fogja a nő elmondani, ezért mindenképpen megakarta akadályozni. A férfi se számított pár dologra, az egyik a rendőrség a másik pedig én voltam. Isabella észrevette hogy a férfi autója parkol a lakása előtt, azért hívta a rendőrséget. Én viszont gyorsabb voltam mint a rendőrség. Nem tudtam arról hogy apum találkozni tervezett Isabellával, csak azt tudtam hogy nem lesz itthon, én unatkoztam és gondoltam átmegyek Isabellához. Pont időbe érkeztem. Mikor beléptem az ajtón megrémültem. A férfi Isabellát fenyegette és fújtogatta. A pasi egy elmebeteg volt. Segíteni akartam és próbáltam is, de tíz éves voltam túl kicsi, túl gyenge. Verni kezdtem, rángattam és a lábát rugdostam. A férfi elengedte Isabellát aki a földre zuhant. Felém fordult. A nézésében volt valami…kegyetlen. Nem tisztelt se nőt se gyereket. Abban a pillanatban tudtam hogy soha nem fogok ilyenné válni. A férfi csúnyán elbánt velem, kórházban tértem magamhoz. Az egész annyira zavaros. A történet vége hogy a férfi börtönbe kerül, Isabella visszament dolgozni az étterembe és hozzáment Peterhez, ami engem illet egy gyengébb agyrázkódással megúsztam. Önvédelem órákra jártam minden szombaton és azóta apám és én is megválogatjuk hogy kivel állunk szóba. Talán ezért vagyok ennyire…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése