2014. december 28., vasárnap

3. Party Time

A jegyeinket már előre megvettük ugyanis be se engedtek volna a bárba mivel még kiskorúak vagyunk. Izgatott voltam, igazából ez volt az első szilveszteri partim. Mikor leültünk csak akkor kezdtem el szemügyre venni a menő bárt. Maximum harmincan lehettek ott rajtunk kívül, ez kevésnek számított a várható száz-százötvenhez képest. A megszokott kis bárok helyett most egy nagyobb, sőt…Ekkor döbbentem rá hogy ez a bár hatalmas. A fa bútorok domináltak, a falak narancssárgára voltak festve ahol különböző képek lógtak fakeretben. A hely nagyon otthonos és barátságos, de volt benne valami roppant elegancia is és ez volt az ami igazán megfogott. Ekkor a pincérnő lépett az asztalunkhoz négy felest az asztalunkra téve. -Welcome drink!- hihetetlenül gyorsan megpördült és már vitte is a többi vendégnek. A haja copfba volt fogva és a göndör fürtjei megcsillantak a lámpafény alatt. - Szóval ezt megisszuk? – kérdezte Caren kissé izgatottan. - Még szép!- felelte Tifany automatikusan. Mindenki a kis pohár után nyúlt, koccintottunk és megittuk. Valamilyen pálinka volt, az ízét nem sikerült beazonosítanom. Iszonyatra marta a torkom ezért Carennel a bárpulthoz mentünk és kértünk három narancslevet és egy almás dzsúszt. -Ez lesz minden? - Igen. – kissé krákogva válaszolt Caren. - Négy vodkát kérek!- szólalt meg a hátam mögött egy ismerős hang. Megfordultam és Carmen huncut mosolyával találtam magam szembe. Kifejezetten jól állt neki ez a mélykék ruha, meg nem mondtam volna róla hogy kiskorú. Az asztalunkhoz rohantam letettem a dzsúszokat és visszasiettem Carmenhez. Mire újra az asztalunkhoz értünk Caren fordult Carmen felé és nem tudtam eldönteni hogy komolyan vagy viccből kérdi e, valószínűbb a vicc. - Te megvesztél? - Miért?- tényleg olyan arcot vágott mint akinek fogalma sincs hogy miről lenne szó. - Még csak most jöttünk… - Tudom. - jelentette ki könnyeden. - Te bulizni jöttél nem pedig inni. - unottan szólt közbe Tifany. A vita kialakulásának érdekében közbe szóltam és teljesen más témát hoztam fel. - Hallottátok hogy új végzős jön a suliba? - Nem, jelentették ki egyhangúan. – a téma nem keltette fel az érdeklődésüket ezért folytattam. - Egy pasi… állítólag nagyon helyes. - erre már mindenki felkapta a fejét és faggatni kezdtek hogy honnan tudom, mikor, miért stb… Az időt teljesen elbeszéltük szerelmi ügyekkel, pletykákkal majd elkövetkezett a felhajtsuk a vodkát. Senki se ellenkezett. Idő közben megtelt a bár bulizós, kissé részeg emberekkel. - Na jó, én kimegyek a mosdóba. - Várj én is megyek. - pattant fel Tifany. -A táskámba a telefonomat kutatva mentem, Tifany pedig mögöttem kerülgetve az embereket. Nem néztem magam elé és nekimentem egy fiúnak, a kezében tartott bor (?) rám dőlt és a nyitott táskám kidőlt. Sietve a dolgaim után kaptam és táskámba söpörtem és mire végeztem ekkor néztem csak rá a fiúra. Nem hittem a szememnek a fiú aki nem csak egy fiú volt hanem Ő. Hogy ki is ő? A fiú a sulinkból akibe már kb. 3 hónapja bele vagyok zúgva. Zavaromban nem tudtam mit csinálni aztán bocsánatot kértem és berohantam a női mosdóba. Azt hiszem ő is bocsánatot kért de annyira hangos volt a zene hogy egy szavát se értettem. - Ez mennyire kínos volt. – fordultam Tifany felé- ne is próbáld azt mondani hogy sors, meg milyen váratlan fordulat, ez kínos volt nagyon. - Nem akartam semmi hasonlót mondani, ez tényleg kínos volt egy kissé. – erre mind ketten elnevettük magunkat. Ekkor tudatosult bennem hogy ruhámból árad a bor édes illata. Tifany papír zsepit a csap alatt benedvesítette, azzal próbáltuk kiszedni a bort, nem jártunk túl sok sikerrel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése